AZ ÁLOM KÖLYKE
Jacco Gardner egy furcsa madár a zenei világban.
Úgy tűnik, nem fogadja el az idő hagyományos formáját. És friss pillantása van azokra a lehetőségekre és veszélyekre, amit a digitális evolúció okoz. Üdvözöljük ezt a fiatal álmodozót Hollandiából, akit, saját szavaival élve, túltett a "könnyű pszichedelikus pop zenén". Ez az egész új nekem
A te zenéd a 60'as évek zenéjét idézi fel, annak a pszichedelikus érzését. Hogy lehet az, hogy egy ilyen fiatal holland srác ilyen zenét játszik?
- Fiatal koromban álmodozó voltam, és a 60-as évek zenéje remekül illik ehhez az életstílushoz, mondja Jacco.
- Ma, amikor minden megtalálható az interneten, már nem igazán számít, hogy hány éves a zene, vagy milyen fiatal az az ember, hogy hallgatja. Ez az egész új a számomra, állítja ő.
A szürkület zenéje
Elkaptuk Jacco-t, miközben ő a vonattal ment Hoornból Amszterdamba. Az ablakon kívüli tájkép elég alkalmasnak néz ki arra, hogy az ő titokzatos és pszichedelikus zenei tájait ecsetelje. Vannak rétek és mezők, juhokkal tele, mondta nekünk.
Ez még szürkület, s lassan sötétedik. De az ég szép és narancs színű. Majdnem olyan, mint a zenéje és a rejtélyes "The One Eyed King" című száma. Ami valójában saját kedvenc dala. Ez és például az instrumentális "Cabinet of Curiousities" az a dal a lemezéről, amit ő maga is élvezettel hallgat.
Miről szól a "The One Eyed King"?
- Arról szól, hogy depressziós vagy szomorú barátok vesznek körül. Szóval arról kezdesz el gondolkodni, hogy a saját érzelmeid fontosak-e vagy sem, ha mások sokkal rosszabb állapotban vannak mint te magad, nyilatkozta a számunkra.
Hallgasd meg "The One Eyed King"-et itt.
A Zombies és Pink Floyd jók voltak
Ő azokat az inspiráló dalokat is élvezi - és azt szerette volna, hogy ő maga írta volna meg őket - mint a "Hung Up on a Dream" (The Zombies), "Love" (Old Man), és a Pink Floyd "See Saw".
Ebben a tekintetben, ez természetes, hogy többnyire a zenészeket más zenészek zenéje inspirálja új anyag írásakor - itt van közöttünk néhány meglepetés és talán kevésbé ismert művészek:
- Nagyon szeretem Curt Boettcher-t, Tom Rapp-ot, Billy Nicholls-t, Duncan Browne-t, Brian Wilson-t (The Beach Boys, a szerk.) ss még sok más zenészt, mondja Jacco Gardner egy túrára vezetve minket zenei kedvencei között.
Jelenleg ő most turnézik az együttesével. Turnén lesz egészen februárig. És akkor végre lesz majd egy kis ideje az új anyagon dolgozni. Visszatér majd az Egyesült Államokba, az Austin Psych Fest-re, 2014. májusában, amit már - nem nagyon meglepő módon – alig bír kivárni.
Élvezem a meleg analóg hangokat
Milyen a hozzáállásod "jó" hanghoz - hisz te egy olyan generáció tagja vagy, amely mp3 és a vezeték nélküli jelátadáson nőtt fel?
- Nagyon élvezem meleg analóg hangokat. Minden az albumomon hallható hang szalagon került feldolgozása. Én az albumot egy régi, a 70-es évekből származó Phillips márkájú MFB nevű hi-fi hangszórón mixeltem, mondja Jacco Gardner.
Ő nem aggódik az internetes bőséggel, a streaming szolgáltatásokkal, a közösségi médiával, YouTube-bal összefüggő kockázatok és lehetőségek miatt, miután velük együtt nőtt fel, s számára ez egy természetes állapot. Nem fél a YouTube-tól vagy a Spotify-tól sem.
- Nem ismerek más jelent, mint az, ami most van, ezért nehéz a számomra egy olyan időszakot elképzelni, amikor ezek nem is léteztek. Azt hiszem, ez nagyszerű, hogy manapság ilyen könnyű módon fel lehet fedezni egy új zenét olyan szolgáltatások igénybevételével, mint a YouTube vagy a Spotify, magyarázza Jacco Gardner.
Úgy tűnik, hogy Jacco Gardner nem foglalkozik sokat a trendekkel és divatokkal sem. Csak szereti azt a zenét ami tetszik neki - bár van egy nyilvánvaló tendencia:
Új távlatok irányában
- Nagyszerű dolgok történnek a világon. De úgy általában, még mindig többnyire olyan zenét hallgatok, mely elvisz engem egy teljesen távoli másik helyre. És ez többnyire régebbi zene, jut erre a következtetésre a fiatal Jacco Gardner ebben a félhomályban tartott interjú végére útban Amszterdam felé a narancssárga ég alatt.
- Rune H. Jensen, rhj@dali.dk
