ANTONIO FORCIONE

Volt szerencsém beszélgetni az olasz gitárvirtuózzal, Antonio Forcione-vel az ő zenéjéről és vadonatúj albumáról, a "Vázlatok Afrikáról", ami a kontinensre való utazása ihlettet meg.

ANTONIO FORCIONE: VÁZLATOK AFRIKÁRÓL

Megkérdeztem, hogyan és miért befolyásolja az afrikai zene az élményeit?

- Én sokat utaztam, és sok emberrel találkoztam az út mentén. Találkoztam egy zimbabwei emberrel, aki történeteket mesélt nekem Afrikáról, s ezek megragadták a figyelmem. De nagyon meglepő volt az az érzelem, ami akkor jött elő, amikor Tarifa-ban, Spanyolország déli csúcsáról észrevettem a távoli Afrika partjait. Miután már foglalkoztam korábban más zenei stílussokkal (spanyol, jazz, brazil, olasz népzene, stb.) nagyon felizgatott az afrikai zene ritmusa amikor először meghallottam. Mélyebb szinten meg akartam érteni – s ez vezetett ennek a zenének a megírásához – s így alakult ki a " Vázlatok Afrikáról" című album.

Szóval hogyan írnád le- nagyon általánosan módon természetesen - a fő különbségeket a nyugati és az afrikai zene között?

- Azt hiszem, általában véve, az afrikai ritmus és táncot eltérő módon kell értelmezni - magyarázza Antonio Forcione.
- A nyugati zene, szélesen értelmezve, a hangsúlyt kifejezetten a leütésekre fekteti, míg az afrikai zenénél úgy tűnik, hogy a ritmusnál a felütést hangsúlyozzák ki. Néha, a gyakorlatlan fül számára, az afrikai zene megtévesztően könnyen reprodukálhatónak hangzik, de amikor megpróbálod, úgy tűnik, hogy ritmus rétegek alatt további ritmus rétegek vannak. Azt hiszem, hogy nagyon sok afrikai zenei rezonancia található a nyugati zenében, de csak most súrolja a felszínt az afrikai zene által kiváltott mély misztérium.

Az afrikai és a nyugati zene
Hogyan hatott rád Afrika összehasonlítva ezt a nyugati kulturális háttereddel?

- Amint látod, engem mélyen megindított és még mindig megindít az a zene és az emberek csodálatosak ezen a kontinensen.
Mindig nagyon jól éreztem magam Afrikában, nagyon szívesen láttak, ahol csak jártam Afrikában, és meghatott az emberek nagylelkűsége, akiknek szinte már semmilyük nem volt, de mégis mindig megtalálták a módját, hogy kifejezzék izgatottságukat és örüljenek az életnek annak ellenére, hogy mennyi nehézséget kell leküzdeniük. Ezáltal a saját helyzeted az ő szemszögéből nézed, és az életedet újra tudod gondolni.

Hogyan látod a saját zenei fejlődésedet az előző albumodtól egészen az új " Vázlatok Afrikáról" albumodig?

- Már az előző albumnál, a "Tears of Joy"-nál, az arcom Afrika felé fordult. Mint azt mutatja a Sahara Rain, és még azelőtt is az African Dawn az én "Live!" albumomon. De el akartam mélyíteni a tapasztalataimat evvel a zenével elmélyülve benne az afrikai zenészekkel együttműködve. Közelebb akartam kerülni azokhoz a lényeges hatásokhoz, megformálták az afrikai zenét, a számtalan formájában, kaleidoszkópok, hangok, dalok és a ritmus által.

Részletes és intim hangzás
Az új számaid hangzása, mint pl. a "Madibas" meglehetősen tágas, részletes és mégis hangulatos. Te tudatosan szeretsz ilyen elemeket kommunikálni a felvétel során?

- Örülök, hogy észrevetted mi volt a célom ezzel az adott darabbal. Az ötlet eredetileg abból adódott, hogy én létre akartam hozni valamit, amivel Nelson Mandela előtt tiszteleghetnék. És eközben, azt akartam, hogy át tudjam ültetni a textúrába a zene azon elemeit, amelyek véleményem szerint, megfelelnének eme nagy ember emberi vonatkozásainak. Őróla leginkább a méltóság, a bölcsesség és a kegyelem jut az emberek eszébe, én viszont ebben a darabban az ő humorérzékét és mosolyát akartam megragadni, hiszen ihlettek meg engem pozitívan.

Az ihletről beszélve: Melyik zenét találja inspirálónak a mai időkben - műfajoktól és a földrajztól függetlenül?

- Számomra az életem jelen szakaszában a zenei inspiráció nem ismer határokat, vagy pedig a földrajzi határokat. Iránytűm a mélységet kutatja, ahol valami is megmozdul bennem s felkavarja a lelkemet. És különösen izgat az a zene, amely még mindig erősen kötődik a gyökereihez, ahol követni lehet a szálakat, hogy a valódi eredetére bukkanjunk. Az én zeneműveimben, igyekszem nyomon követni a gyökereket, és ezeknek szárnyakat adni.

Hangvisszaadás
Hogyan viszonyulsz a hangzáshoz és hangszóró hangvisszaadásához?

- Hosszú folyamat vezet az első hang létrehozásáig, a hang megjelenéséig a hangszeren, míg csak az el nem jut a hallgató a saját nappalijába. Így a hangszóró minősége az utolsó fontos láncszeme a hangtovábbításnak, és elengedhetetlen a zenehallgatás élményéhez.

Mi a legfontosabb számodra a hangzásban és hangszóró hangvisszaadásában?

Az hogy vissza tudja adni a lehető legpontosabb módon a művész teljesítményét teljes egészében.

Hogyan írnád le te magad a tehetséged fő elemeit / prioritásukat és értelmezési módjait?

- Kreativitás, sokoldalúság, kíváncsiság, és egy nyughatatlan lélek. Prioritásom a felfedezés, az innováció, és mindig tanulok új módszereket tanuljak hogyan lehet a célhoz érni. Szeretem magamba szippantani a körülöttem lévő dolgokat és lefordítani őket a saját tapasztalataim szerint, mondja Antonio Forcione. Vázlatok Afrikáról – ez az eljövendő új projekt
Az interjú végéhez közeledve azért megkérdezem, mi a következő lépés - mik a jövőbeli terveid?

- Ebben a pillanatban én még mindig azon vagyok, hogy bemutassam a világnak a Vázlatok Afrikáról albumot. De már a kapcsolatba léptek velem annak érdekében, hogy elindítanának egy új együttest nagyon izgalmas projektekkel. Most, eltekintve néhány európai koncertről a közeljövőben, az időmet és energiámat az Edinburgh-i Fesztiválra való a felkészülésre fordítom, és az új albumom a "Vázlatok Afrikáról" bemutatására, ami miatt nagyon izgatott vagyok, és már alig várom, hogy a színpadra léphessek. Én már jó hosszú ideje járom ezt az ösvényt és én még mindig élvezem minden lépésemet. Gyere, csatlakozz hozzám ezen az úton, fejezi be Antonio Forcione.

Tudjon meg bővebbet Antonio Forcione-ről és a zenéjéről a: www.antonioforcione.com.

- Rune H. Jensen, rhj@dali.dk

Antonio_Forcione 2.jpg