Eric, the accordion player
We first meet Eric Quilliam on a cloudy morning in the old churchyard of St. James in London, where he has played his beloved accordion almost every day for the past 16 years.
Honestly, we are right away enhanced by his charm, musicality and ability to handle this, in some ways, awkward instrument as if it's the easiest thing on earth.
From La Bamba to Blue Danube
His repertoire is amazing. Ask him to play "An der schönen blauen Donau" (Blue Danube), "Torna a Surriento" (Come back to Sorento) - I got rhythm, La bamba or Kalinka. He plays it all with an accuracy and intensity that calls for respect. And no notes, of course! It's all in his head, quite good for an 82 year old!
However, when he plays the polka he really can't hide that this is his favourite genre. And if you're lucky you'll hear him play one of his own compositions as we do - namely "The Piccadelly Polka".
John Eric Quilliam
- was born in Coventry in 1926 and started playing the accordion when he was 8 years old (besides playing he also sang in the church choir for many years. He's not very keen on singing these days, but we persuaded him to sing a tune. Though a bit rusty, his voice still works).Erick-kel Londonban, a patinás St.James templom öreg templomkertjében találkoztunk, ahol épp kedvenc harmonikáján játszott, amint azt az utóbbi 16 évben szinte naponta tette.
Személyes varázsa, muzikalitása és az a képessége, hogy játszi könnyedséggel bánt kissé nehézkes hangszerével, minket is rabul ejtett.
Repertoárja elképesztően gazdag. Teljesen mindegy, hogy a kért szám az "An der schönen blauen Donau" (Kék Duna), a "Torna a Surriento" (Sorentói emlék), az "I got rhytm", a "La bamba" vagy a "Kalinka". Egyforma precizitással és lelkesedéssel játssza, elismerésre méltóan. És természetesen mindent kotta nélkül, benne él a fejében, egészen jó memória ez 82 esztendős létére!
Ha viszont polkát játszik, nemigen tudja eltitkolni, hogy ez a kedvenc műfaja. Ha pedig elég nagy szerencsénk van, saját szerzeményeit, így pl. A "Piccadelly Polka"-t is hallhatjuk.
John Eric Quilliam 1926-ban született Coventry városában és már 8 éves korábban elkezdett harmonikán játszani (ezenkívül éveken át énekelt a templomi kórusban. Ma már nem szívesen fakad dalra, de azért rá tudtunk venni néhány ütemnyi énekre. Kissé halványabban, de még mindig jl cseng a hangja).
10 éves volt, amikor első koncertjét adta közösen apjával, aki szintén harmonikán játszott. Később diplomát szerzett a Liverpooli Egyetemen, igazgatója lett egy fiúiskolának, dolgozott a városházán is, de egész életét végigkísérte az emberek szórakoztatása zenéjével és személyes varázsával.
15 éve, amióta nyugdíjas, "teljes munkaidőben" zenél Londonban a St. James környékén. Meggyőződésünk, hogy ő is nagyon élvezi azt, hogy még mindig elég sokan veszik körül, amikor játszik.
Kissé tartózkodó viselkedése ellenére sugárzik belőle az elmésség és a humor, bármikor előad nekünk egy jó sztorit, amely elsősorban az általa annyira szeretett életről és a zenéről szól.
At the age of 10 he played at his first concert together with his farther, who also played the accordion. In between getting his diploma from the University of Liverpool, managing a boy's school and working for the city council, he has more or less been entertaining people with his music and his charm, ever since.
Fulltime street musician
Since his retirement 15 years ago, Eric has been playing his accordion "full time" around St. James in London. And we're quite positive that he'll be around, enjoying himself entertaining his audience for quite some time yet.
Despite his somewhat shy appearance he's full of wit and humour, always ready to tell you a story or two about life and the music he loves so much.
Enjoy!
MEET THE STREET MUSICIANS
JEFF FIORELLO
"Ha itt nem tudja elérni, sehol másutt nem találja" New York City mottója!
THE TIN PAN BAND
Ősz New Yorkban - jobb időszakot talán nem is választhatunk. Az utcai zenészek felkutatásával töltött néhány mozgalmas nap után összecsomagoltunk és elsiettünk a Central Park-ba abban a reményben, hogy egy ilyen szép verőfényes és langyos vasárnap megtaláljuk, akiket kerestünk.
PIOTR TOMASZEWSKI
Utcai zenészek felkutatására tervezett útvonalunk során, Firenzébe érkezve azonnal a székesegyház környékét próbáljuk felderíteni. Egészen biztos, hogy ez az a tájék, ahol a szórakoztató zenészek működnek. Hiába igyekeztünk azonban szenvedélyes zenész előadókat találni ott és a környező utcákban, nem jártunk eredménnyel. Láttunk átlagos utcai zenészeket és előadókat bőven, de egyik sem ragadott meg minket különösebben. Az egyik helybélitől kaptuk a legelfogadhatóbb tanácsot. "Menjenek az Uffici-hez - ott találnak egy igazi gitárost"
