Úgy hallottuk, hogy találkozhatnánk olyan jazz-zenészekkel is, akik általában szaxofonon játszanak és a Sheep Meadow környékén szeretnek fellépni. Soha nem jutottunk el azonban ilyen messzire, hamarosan továbbmentünk az Olda Carousel-hez, ott pedig rátaláltunk a Rin Pan Blueas Band-re. 4 energikus newyorki fiatalember játszik óriási lelkesedéssel és olyan finom muzikalitás sugárzik belőlük, hogy az arra járók egy időre biztosan lecövekelnek és hallgatják őket. Kifejezetten öröm volt figyelni rájuk és hallgatni a számaikat.
A Tin Pan Blues Band a hagyományos amerikai zenét fűszerezi a jazz bizonyos hagyományos vonalaival, olykor pedig saját ötleteikkel adnak új színt a zenéjüknek. Így szoktak nyilatkozni: "Ez nem üvegbúra alatt tartósított és múzeumba való zene, hanem teljesen élő és minden alkalommal egy kicsit tovább csiszolódik. Maga a zene könnyen emészthető és szórakoztató, mindig belecseng a blues is. Az embereket táncra és mosolyra csábítja". - Az együttes példaképei közé sorolható Louis Armstrong, Bessie Smith, Jelly Roll Morton, George Lewis, Fats Waller, Irving Berlin és Hoagy Carmichael. Ezenkívül megteremtették saját Tin Pan stílusukat - mindent egy kicsit lassúbb tempóban játszanak, mint New York City más bandái. Érdemes felfedezni a pillanat varázsát.
A Tin Pan Blues Band igen szorgalmas kvartett, évente több mint 150 előadást tartanak! Elsősorban a Central Park-ban játszanak. Gyakran hetente 6 napon át, ha az időjárás megengedi. Büszkék arra, hogy a szabadban és nagyon aktívan működnek. Mint mondják: "Vannak olyan dolgok, amit csak azok a csapatok tudnak, akik nagyon rendszeresen játszanak. Kidolgoztunk egy csaknem telepatikusnak mondható értelmezést zenei anyagunk formájához és szerkezetéhez".
Ezért ha minden különösebb ok nélkül mosolyogni látja őket, ez azért van, mert valami spécit, valami egyedit pont most csempésznek be előadásukba.
Jesse írt néhány olyan dallamot, amelyek jól illenek a Tin Pan hangzáshoz. Indít egy dallammal, utána lesi, vajon veszik-e a többiek a lapot. A témák ugyan változnak, de valamilyen ok miatt mindig tragikus szerelmi dalokká fajulnak. Van egy csomó régebbi számuk, amihez nem írtak szöveget, esetleg van szöveg, de elavult vagy nem illik a mi kultúránkba. Ilyenkor Jesse megír egy új dalszöveget vagy átdolgozza a régieket.
Az egyik dal, amit a parkban hallottunk egy szép napos vasárnap délelőtt, éppen az volt, amelyiket a Tin Pan most "Gambler's Blues"-nak nevezi, maga a dallam viszont még régebbi eredetű ("Hear me Talkin")
Jesse dalszövege:
"Roll me slowly like loaded dice.
Spin me round easy. It feels so nice.
Lyin'. Cheatin'. Layin' in the sun all day.
Hear me talkin'
You gambled your life away.
Round and round and round she goes.
Where she stops well her man don't even know.
Lyin'. Cheatin' Stretched out by the pool all day.
Hear me talkin'
You gambled your life away.
Roll me slowly like loaded dice.
You take tour chances when you take a wife.
Lyin'. Cheatin'. Layin' in the bed all day.
You choose and you loose.
That's called the Gambler's Blues
A Tin Pan együttessel találkozni óriási zenei élmény, teljesen feldob és talán az egyik legjobb élő zene, amit hallhatunk. Ha ön valaha eljut New Yorkba és kedvére valót akar, látogassa meg őket a Central Park-ban, üljön le és élvezze az egésznek a légkörét, vásároljon és vigyen haza 1-2 CD lemezt, bőven megérnek 15 dollárt.
FMég többet tudhat meg a Tin Pan Blues Band-ről, ha ellátogat weboldalukra.
MEET THE STREET MUSICIANS
JEFF FIORELLO
"Ha itt nem tudja elérni, sehol másutt nem találja" New York City mottója!
ERIC QUILLIAM
Eric Quilliam Londonban nagy volt a nyüzsgés, mint mindig, hiába szakadt az eső. Az szintén nem volt meglepő, hogy utcai zenészek szórakoztatták a járókelőket. Elég volt annyit tudni, merre keresse őket az ember. Bryan, helyi idegenvezetőnk, aki egyébként született londoni és nagy mesélő, körbevezetett minket Londonban és megmutatta azokat a helyeket, ahol szerinte utcai zenészek szoktak játszani. A hosszú keresgélés közben szinte többet fedeztünk fel Londonból, mint amennyit az útikönyvek alapján tudtunk volna.
PIOTR TOMASZEWSKI
Utcai zenészek felkutatására tervezett útvonalunk során, Firenzébe érkezve azonnal a székesegyház környékét próbáljuk felderíteni. Egészen biztos, hogy ez az a tájék, ahol a szórakoztató zenészek működnek. Hiába igyekeztünk azonban szenvedélyes zenész előadókat találni ott és a környező utcákban, nem jártunk eredménnyel. Láttunk átlagos utcai zenészeket és előadókat bőven, de egyik sem ragadott meg minket különösebben. Az egyik helybélitől kaptuk a legelfogadhatóbb tanácsot. "Menjenek az Uffici-hez - ott találnak egy igazi gitárost"
