Érdemes beforgatni a hangsugárzókat?

Mikor érdemes beforgatni a hangsugárzókat

A Hi-Fi hangsugárzók nem sugározzák egyformán a hangot minden irányba – legalábbis a mélyhang-tartomány felett nem. A középfrekvenciákon, ahol a zene dallami és énekelemek többsége található, valamint a magas frekvenciákon, ahol a cintányérok és a finom részletek hallhatók, a hangsugárzók erősebben sugároznak előre, mint oldalra vagy hátra. Ez az irányhatás a frekvencia emelkedésével egyre kifejezettebbé válik, így a középfrekvenciákon viszonylag enyhe. Magas frekvenciákon azonban a hangsugárzók jellemzően szinte egyáltalán nem sugároznak hangot hátrafelé. Az alábbi ábra egy tipikus hangsugárzó frekvenciaátvitelét mutatja, amelyet a közvetlenül előtte elhelyezett mikrofonnal (piros görbe) és oldalt elhelyezett mikrofonnal (zöld görbe) mértek. A zöld görbe azt mutatja, hogy a hangsugárzó kimenete a frekvencia növekedésével csökken. Ha van hely a hangsugárzók mögött, ezt a hatást Ön is megtapasztalhatja, ha rövid ideig ott hallgatja őket. Hallani fogja, hogy a magas frekvenciák szinte teljesen eltűnnek, a középfrekvenciák pedig kevésbé hangsúlyossá válnak. De mi köze van a hangsugárzók hangkisugárzásának irányjellegéhez a beforgatáshoz? Tartson velünk, és elmagyarázzuk.

Amikor hangsugárzókat hallgatunk, nemcsak a hangszóróegységekből (a mélysugárzóból és a magassugárzóból) közvetlenül a fülünkhöz érkező hangot halljuk, hanem a helyiség falairól visszaverődő hangot is. Fülünk és agyunk a következő módokon értelmezi ezeket a különböző hangokat:

• Először is, az agy a közvetlen, vissza nem vert hangokra összpontosít, hogy képet alkosson arról, honnan érkeznek. Ezt úgy teszi, hogy a két fülünkhöz érkező hang hangerejének és érkezési idejének különbségéből következtet az irányra. Például egy Öntől balra elhelyezkedő hang valamivel korábban érkezik a bal füléhez, mint a jobbhoz. A bal fülében kissé hangosabb is lesz, mivel a fej eltakarja a jobb füle elől. A sztereó hangsugárzók az agy ezen képességét használják ki sztereó hangkép létrehozására, amely valójában arra készteti az agyat, hogy nem valóságos hangforrásokat halljon.

• Az agyunk második módja a fülünkbe érkező különféle hangok értelmezésére a hallgatótér falain – különösen az oldalfalakon – keresztül kissé hosszabb utat bejáró visszavert hangokhoz kapcsolódik. A visszavert hang befolyásolja az általános hangszínt – világos, tompa, meleg, természetes, színezett stb. Az agy a közvetlen és a visszavert hang tulajdonságainak összevonásával alakít ki összetett hangszínt. Ha egy hangsugárzó sugárzása szűk, vagy tengelyen kívüli frekvenciaátvitele különösen egyenetlen, a hangja színezetté válhat. Azt is érdemes megjegyezni, hogy ha a visszavert hang erős a közvetlen hanghoz képest, felhígíthatja azokat az érkezési időre vonatkozó jeleket, amelyeket az agy a hangkép létrehozására használ, így az kevésbé precízzé válhat.

A hangsugárzók beforgatásának jelentősége e két területen rejlik.

A Hi-Fi hangsugárzókat általában úgy tervezik, hogy központi, előre irányuló tengelyükön egyenletes legyen a frekvenciaátvitelük, vagyis pontosan adják vissza a zene mély-, közép- és magashang-elemei közötti egyensúlyt. Amikor a hotspot felé fordítják őket, ott hallható a legpontosabb átvitel. Mivel azonban a hangsugárzók a közép- és magas frekvenciákon irányítottak, az oldalfalakról visszaverődve a hotspothoz érkező hang magában hordozza a hangsugárzó tengelyen kívüli, és valószínűleg sokkal kevésbé egyenletes frekvenciaátvitelét.

Milyen szögben forgassam be a hangsugárzóimat?

A kiindulásként megfelelő beforgatási szög attól függ, hogyan helyezkednek el a hangsugárzók a szobában. A szokásos elrendezés szerint a hallgatási pozíciót egy egyenlő oldalú háromszög egyik csúcsának tekintjük, a hangsugárzók pedig a másik két csúcsot alkotják. Ebben az elrendezésben a hangsugárzók közötti távolság megegyezik az egyes hangsugárzók és a hallgatási pozíció közötti távolsággal, és minden csúcsnál 60°-os szöget eredményez. Tehát ha a hangsugárzókat úgy szeretné beforgatni, hogy közvetlenül a hallgatási pozíció felé nézzenek, 30°-kal kell őket befelé fordítani. A hangsugárzó-elrendezések többségében a 30°-nál nagyobb beforgatás valószínűleg szükségtelen, és ronthatja a teljesítményt, de a kísérletezés a kulcs, mivel a beforgatási szög változtatása módosítja a közvetlen és a visszavert hang arányát a hallgatási pozícióban. Így befolyásolja a hallottakat a beforgatás módosítása:

• Kevesebb beforgatás – jellemzően hangsúlyosabb visszavert hangot, ezáltal pedig a hotspotban potenciálisan kevésbé fókuszált sztereó hangképet eredményez. Emellett szélesebb tartományban egyenletesebb hangzást biztosíthat a különböző hallgatási pozíciókban, mivel a visszavert hangot kevésbé befolyásolja a hangsugárzó közép- és magas frekvenciákon szűkebb sugárzása.

• Nagyobb beforgatás – jellemzően kevésbé hangsúlyos visszavert hangot, ezáltal pedig a hotspotban potenciálisan pontosabban fókuszált sztereó hangképet eredményez. A nagyobb beforgatás azonban azt is jelentheti, hogy a hotspoton kívüli hallgatás kevésbé kielégítő, mivel valószínűleg a tengelyen kívüli és a visszavert hang válik meghatározóvá.

Ha mindez kissé túlságosan technikainak és tudományosnak hangzik, egy egyszerű alapelv áll mögötte: a hangsugárzók nagyobb beforgatása jellemzően a hotspotban optimalizálja a sztereó teljesítményt, míg a kisebb beforgatás általában kiegyensúlyozottabb hangzást eredményez, amely talán jobban megfelel a közös zenehallgatásnak. Próbálja meg módosítani a hangsugárzók beforgatását, és figyelje meg, hallja-e a hatását. De mi lenne, ha a hangsugárzók tervezését úgy lehetne újragondolni, hogy ez a látszólagos kompromisszum elkerülhető legyen?