Számít a hangszórókábel?

A hangszórókábel-keresztmetszet megértése

Ahogy a régi mondás is tartja a Star Trek világából: a fizikával nem lehet vitatkozni. Tény, hogy minden hangszórókábel veszít valamennyit a jelből az erősítő és a hangsugárzók közötti úton, mivel a kábel belső ellenállása az energia egy részét hővé alakítja. Így működnek a hagyományos izzók és a régi típusú fűtőtestek, és ugyanez igaz a kábelekre is – beleértve a hangszórókábeleket.

A fizika törvénye szerint a kábel vezetőinek keresztmetszete – vagyis a vastagságuk, amelyet négyzetmilliméterben (mm2) mérünk – és a kábel hossza is befolyásolja a kábel impedanciáját, vagyis ellenállását, ezáltal pedig a jelveszteség mértékét.

Ez a vezető anyagától függetlenül igaz – legyen az réz, ezüst vagy bármi más –, és attól is, hogy a kábel egyetlen vastag anyagszálat használ-e (tömör eres kábel), vagy vékonyabb szálakból álló köteget: minél hosszabb a kábel és minél vékonyabbak a vezetői, annál több energia vész el.

A hangszórókábelek teljesítményét befolyásoló tényezők

Ahogy már említettük, minden kábel veszít valamennyit az áthaladó teljesítményből – lehet, hogy nem érzi melegnek a hangszórókábeleket, de ez megtörténik. Ennek eredményeként a 100 W-os erősítője rosszul megválasztott kábellel csak teljesítményének 80–90%-át adhatja le a hangsugárzóknak. Jó pénzt fizetett ezekért a wattokért, ezért azt szeretné, hogy minél több el is jusson a hangsugárzókhoz.

A veszteség leggyakoribb oka a korábban említett „túl vékony, túl hosszú” jelenség: igen, kívánatos lehet vékony kábelt vezetni az otthon egy másodlagos zónájában használt hangsugárzókhoz, ahol sem a maximális hangerő, sem a kimagasló hangminőség nem létfontosságú, de a fő rendszeréhez azt javasoljuk, hogy a hangsugárzók eléréséhez szükséges hosszúságú, megfelelő keresztmetszetű kábeleket használjon. A DALI például legalább 2,5 mm2 keresztmetszetet javasol legfeljebb 5 m-es kábelhosszig a zenehallgató szobában, de ha hosszabb kábelekre van szüksége az erősítő és a hangsugárzók között, érdemes vastagabb, 4 mm2 keresztmetszetű kábeleket választani a jelveszteség minimalizálása érdekében.

Más szóval, nincs szükség a padlón tekergőző, rendkívül vastag kábelekre, csupán jól megépített, az igényeinek megfelelő keresztmetszetű vezetékekre. Érdemes arra is figyelni, hogy sztereó rendszerben a kábelek azonos hosszúságúak legyenek, még akkor is, ha az egyik hangsugárzó közelebb van az erősítőhöz, mint a másik, a fölösleges kábelt pedig lazán hurkolja fel, ne szorosan tekerje össze: így a kábelek mindkét csatornára azonos hatással lesznek.

Milyen anyagból készüljenek a kábel vezetői?

Üdvözöljük az egzotikus anyagok világában, amely a különböző tisztaságú réztípusoktól – amit az anyag oxigéntartalmának alacsony szintje fejez ki – az ezüstözött rézen át a tiszta ezüstig, a szénig, az aranyig vagy akár még „fejlettebb” anyagokig terjed. Igaz, hogy a különböző anyagok, eltérő kombinációkban alkalmazva, sok esetben eltérő hangzási eredményeket adhatnak. Mielőtt azonban hangszórókábelekbe – vagy bármely más Hi-Fi komponensbe – fektetne, azt javasoljuk, keresse fel helyi Hi-Fi szaküzletét, hogy személyesen is meghallgathasson többféle terméket. Bízzon a fülében, ne a marketingben.

Gyakori mítoszok a hangszórókábelekről

Tartsa szem előtt ezeket az egyszerű tényeket, és rájön, hogy a hangszórókábelek körül sok a félreértés. Íme néhány fontos tanulság...

●     Nem minden hangszórókábel szól ugyanúgy, függetlenül a keresztmetszetétől vagy a minőségétől. A feladathoz megfelelő kábel kiváló teljesítményt nyújt, de a túl vékony kábel használata növeli az impedanciát, ami rontja az erősítő képességét arra, hogy hatékonyan vezérelje a hangsugárzók hangszóró-egységeit, végső soron pedig laza, kevéssé definiált mélyhangokat eredményez. Ez nem a kábel „hangjáról” szól, hanem arról, hogy megfelelően végzi-e a feladatát.

●     A vastagabb hangszórókábel nem mindig eredményez jobb hangteljesítményt: valójában nincs sok értelme túl vastag kábelt használni, hiszen nem javítja a hangzást, viszont jobban megterheli a pénztárcáját.

●     Mindig a legjobb kifejezetten audioalkalmazásokhoz tervezett kábelt használni, és – hacsak nem bánik magabiztosan a forrasztópákával – megkérni a kereskedőt, hogy szereljen fel csatlakozókat, például villás sarukat vagy 4 mm-es dugókat. Ezek nemcsak stabil kapcsolatot biztosítanak a hangsugárzó és az erősítő között, hanem légmentesen is lezárják a kábelvégeket – különösen a réz oxidálódhat idővel, ha levegővel érintkezik, ami befolyásolja a csatlakozást.